Aranka György (1737–1817) írót, irodalomszervezőt, nyelvművelőt nem csak a helyi gimnáziumban folytatott tanulmányai kötötték a városhoz, hanem a később betöltött hivatalai is, mivel 1764-től a marosvásárhelyi Királyi Táblán dolgozott, 1796-tól táblai ülnökként, majd Marosvásárhely törvényszéki bírájaként. Az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság megalapítása mellett fontos szerepe volt az erdélyi Kéziratkiadó Társaság létrehozásában is (MAMŰL, 2003. 127). A város Aranka-tiszteletének első jele, hogy 1900-ban utcát neveztek el a nyelvművelőről (napjainkban Abrudbányai utca – strada Abrudului, vö. Pál-Antal, 1997. 61). Emléke képzőművészeti eszközökkel való megfogalmazásának is előzményei vannak a városban: az 1913-ra elkészülő Kultúrpalota négy homlokzati domborműve közül – melyeket Kallós Ede szobrászművész készített – az egyik, melynek felirata „ARANKA GYÖRGYÉK” a művelődésszervezőt jeleníti meg, asztalánál ülve, hivatali környezetben, több alak társaságában.
A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kezdeményezésére 2008. május 31-én újra tiszteletét tette a város magyar közönsége Aranka György emléke előtt, ekkor került felavatásra Gyarmathy János szobrászművész egész alakos szobra (Nagy, 2008).
Gyarmathy János 1955-ben született Nyárádszeredában. Művészeti tanulmányait 1976–1980 között végezte a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászat szakán, Korondi Jenő növendékeként. Az egyetem elvégzése óta a marosvásárhelyi Művészeti Iskola szobrászat tanára (Nagy M. K., 2010. 27). Munkáira leginkább egyfajta álomszerű, szürrealista hangvétel jellemző, jelképekkel gazdag képi világa Marc Chagalléval rokonítható.
A kezében könyvet és gyertyát tartó nyelvművelő szobra a helyi lakosság nyelvi jogokért való küzdelmére is utal: 1990 februárjában, a kommunista rendszer bukása után a helybéli magyar lakosság tízezrei vonultak végig Marosvásárhely utcáin, könyvvel és gyertyával a kézben, az anyanyelv védelmében. A helyi magyar sajtó a következőképp örökítette meg a megmozdulást: „Gyűlünk, gyülekezünk, sokasodunk a Bolyai téren, Marosvásárhelyen. Innen indul a néma tüntetés édes anyanyelvünkért, nemzeti jogainkért, jövőnkért. Kezünkben gyertya és könyv. (…) Pirosló arcú fiatalok Petőfi könyvével a kézben és Petőfi verseivel a szívben menetelnek némán, méltósággal Marosvásárhelyen, 1990. február tizedikén.” (Barabás, 1990. 2.)
.jpg "Rómer FlórisTerv"){kind=logo}
