Bodolla Ferenc háza

SZERZŐ: Oniga Erika


FELMÉRÉS IDEJE: 2015. május 15.


KÖZZÉTÉTEL IDEJE: 2018. április 11.


UTOLSÓ FRISSÍTÉS: 2020. június 18.

CÍM: Călăraşilor utca 10.


TÖRTÉNELMI CÍM(EK): Kossuth Lajos utca 9.


EREDETI FUNKCIÓ: lakóépület

DATÁLÁS: 1902 körül
TERVEZŐ: Veress László(?) , Laber Vilmos
KIVITELEZŐ : Veress László(?)

STÍLUS: Szecessziós

GALÉRIÁK
TÖRTÉNETI ADATOK
Az egykori Kossuth utca 9. szám alatti lakóház az 1898-as, 1911-es és 1919-es telekösszeírásokban egyaránt dr. Z. Bodolla Ferenc (1868–1943) ügyvéd tulajdonaként szerepel, aki többek között Marosvásárhely tanácsának tiszti főügyésze, a református egyház főgondnoka volt.
 
A telken történő építkezésekről 1901-ből vannak az első adataink: áprilisban a város építési bizottsága azzal a feltétellel engedélyezte az udvar végébe a szobát és lakatosműhelyt magába foglaló, cserépfedelű, földszintes téglaház és egy nyolcosztatú fáskamraépítését, hogy utóbbi udvari fala is téglából készüljön (I. kép). A kikötés azonban az építkezés átgondolását vonta maga után, így májusban már egy jóval nagyobb szabású, emeletes, függőfolyósós, szintenként öt-öt szobás, tűzfallal ellátott, cserépfedelű szárny kivitelezését hagyták jóvá. A tervrajzon a „Bauer” szignó betűzhető ki (II. kép). A minden jel szerint az udvari szárny végébe folytatólagosan tervezett toldás további sorsáról nincsnek adataink, de el kellett készülnie, hiszen az 1898-as felmérésre a főépület bővítését követően az új részekkel együtt utólag ezt is felvezették. A fáskamra építésének ügyére a főépület engedélyezését követően, októberben tért vissza a tulajdonos: a telek hátsó felének jobb szélére szánt hosszú melléképület terve 1901 szeptemberében készült, Veress László jelezte (III–IV. kép). A téglafalú, cserépfedelű fáskamrába öt kétszárnyú deszkaajtó nyílik, hátsó vége alatt poroszsüveg boltozatos pince látható.
 
Mindeközben 1901 júniusában Bodolla a főépület bővítését és átalakítását is kérelmezte. Két szoba és lépcsőház építése mellett a régi épület belmagasságának emelésére, a földszinti mennyezet vasgerendák közötti boltozatának készítésére, a homlokzat átalakítására, új tetőre, illetve több kisebb belső módosításra kapott engedélyt. A részleteiben vázlatos, színezett tusrajzok egyikén a főhomlokzat, a hosszmetszet és az emelet alaprajza, a másikon a pince és a földszint alaprajza látható. Ez utóbbin a földszint poroszsüveg-boltozatához szükséges vasgerendákat Laber Vilmos okleveles építész tanár jelölte be, aki 1901 májusában ellenjegyezte a módosítást. Majd 1901. június 5-én Veress László építési vállalkozó is aláírta mindkét tervlapot, a városi tanács pedig június 10-én pecsételte le és június 22-én hagyta jóvá az építkezést.
 
Egy legkésőbb 1902-ben készített, az egykori Kossuth utca elejét megörökítő fényképről ismerjük a 19. századi, L alaprajzú, korábbi lakóház főhomlokzatát (V. kép). Az utca jobb oldalának hatodik épületeként látható egyemeletes Bodolla-ház mindkét oldalán magasabb egyemeletes épületekkel volt szomszédos. Hangsúlyos övpárkánya fölötti öttengelyes homlokzatán íves záródású ablakok nyíltak. A lakóház 1901-es bővítése, átalakítása és szerkezeti megerősítése mellett az utcakép egységesítésére és az azonos homlokzati magasság kialakítására is láthatóan odafigyeltek.
 
A régi homlokzatot főként neoreneszánsz elemek felhasználásával historizáló szellemben tervezték volna át (VI. kép). A földszintet három párkány tagolja. Két-két szélső tengelyének félköríves záródású nyílásait közös vakolatpárkányról induló sugaras kiosztású, felül egyenes vonalban végződő rusztika emeli ki, záróköveik az övpárkányhoz kapcsolódnak. A két szélső nyílásban hármas tagolású ajtók láthatók, alsó részük táblabetétes, felső részük üvegezett. A középtengely melletti nyílások kirakatok, alul alacsony, betétes faszerkezettel, felül üveges résszel. A középső tengely széles kocsibehajtójának méretes, szemöldökgyámos ívét is rusztika hangsúlyozza, lunettáját álló téglalap alakú, faragvánnyal díszítendő fatábla osztja ketté, melyet az övpárkányig érő, volutás stukkó koronáz.
 
A profilozott övpárkány fölött az emeleten öt egyenes záródású ablaka nyílik, tükrös posztamensekre állított magas lábazatú féloszlopokkal szegélyezve, melyeken középen félkörívben megemelt – a szélsőkön összekapcsolt – szemöldökpárkányok nyugszanak, alattuk kör alakú díszítményekkel. A két-két szélső ablakkötény stukkódísze alig érzékeltetett. Az ablakok T alakú tokosztóval vannak ellátva. A profilozott, tojás- és fogsordísszel kiegészített koronapárkány fölött, a középtengely vonalában többszörösen tört oromzat emelkedik: ívelt voluták timpanont tartanak, tetején obeliszkszerű dísszel, az orommezőt kartusba foglalt, profilozott szegélyű, keresztosztós körablak töri át.
 
A 14,20 méter széles főhomlokzat mögött egy hosszan hátranyúló, L alaprajzú ház bontakozik ki, melyet a telek jobb oldalán egy rövidebb szárnnyal kívántak bővíteni (VII. kép). A bal oldali szárny a Kossuth utcától számítva egyharmad résztől a telek vonalát követve enyhén elferdül balra, végéhez egy pöcegödröt irányoztak elő. A kapualj két oldalán sorakozó helyiségek alatt két-kétdongaboltozatos pincehelyiség húzódik, illetve a bal oldali szárnynak még egy szobája is alápincézett. A tervezett munkálatok során a kapualj alatt egy 1,60 m széles közlekedő folyosót terveztek a két pincesor közé.
 
A földszinti alaprajz bejegyzései alapján az egymenetesbal oldali szárny udvari homlokzatát a fölszinten 19 tengely tagolja. Az első, boltozott helyiség minden bizonnyal üzletként funkcionált, bejárata az utcáról nyílik, de a mögötte lévő boltozott szobába is vezet ajtó. Innen egy újonnan vágott ajtó nyílik egy két ablakos szobába. Hátrafelé a szárny ferde része következik: az előbbi szobából a külön bejáratú konyhába lehet lépni, ebből pedig egy szobába. Hátrafelé még négy helyiség következik, a végén kétkarú lépcsővel, majd az árnyékszékkel. (Az emelet alaprajza csak az épület utca felőli részére szorítkozik, de valószínű, hogy a hosszú udvari szárny is egyemeletes volt.) A főszárnyhoz tartozó jobb oldali,12,90 méter hosszú részt 11,60 méterrel toldották meg. Udvari homlokzatát öt tengely tagolja. Földszinti része eredetileg háromboltozatos helyiséget foglalt magába. Az első bejárata az utcáról nyílik, de átjárással rendelkezik a mögötte lévő, udvarról is megközelíthető szobába. Utóbbit a bővítés során még egy fél helyiséggel egészítették ki, melyhez még egy szoba és egy tágas, háromkarú lépcsőt magába foglaló lépcsőház csatlakozik. Az átalakításkor a szárnyak első három-három földszinti helyisége, valamint a kapualj poroszsüveg-boltozattal való megerősítését javasolták. (Ezt jelölte be a terven kék színnel Laber Vilmos okl. építész tanár 1901 májusában.)
 
A főhomlokzat emeletének öt ablakát átméretezték (VIII. kép). A kapualj fölötti keskeny udvari homlokzat előtt, illetve a bal oldali szárny emeletén függőfolyosó huzódik, mely a jobb oldali szárny utolsó tengelyének vonalában a jobb szárnyhoz is vezet. A jobb oldali szárny hosszmetszetén többek közt a következő részletek figyelhetők meg: a földszinti falak egykori eltávolításának jelzése, a poroszsüveg-boltozat szerkezete, az új oromfal, az asztalosmunkák részlete, a lépcsőház fémkorlátja (IX. kép).
 
1902 májusában Bodolla egy mosókonyha és illemhely építésére kapott engedélyt (X. kép). A Vintilla Illyés kőművesre bízott építmény minden bizonnyal a jobb oldali, új udvari szárny végében kapott elhelyezést.
 
A 19. századi lakóház főhomlokzatát végül nem a fent leírt terv szerint alakították át. A historizáló tervet menet közben felváltotta egy szecessziós változat, melynek készítőjéről nincs tudomásunk. Az átalakítást már 1902-ben befejezhették, erről tanúskodik egy 1902 körül keltezett képeslap (X. kép). Ebben a formában áll napjainkban is, bár a Marosvásárhely építészetében társtalan megoldást mutató attikát az 1940-es évek után lebontották (XI–XII. kép). A nyolc tükrös posztamenst alul tömör mellvéd, felül íves áthidalások kötötték össze. A posztamensek tetején magas, karcsú vázához hasonló díszek emelkedtek. Eltávolították a tetőzet utcára néző három padlásablakát is.
 
Az épület jelenlegi állapota aggodalomra ad okot, szárnyainak csak a földszinti, utca felőli helyisége van használatban kereskedelmi céllal. A kapubejárat le van zárva, az épület emeleti része és hátsó fele pusztul. Az épület 20. század végi alaprajzi kiosztásáról egy 1993-as felmérés tájékoztat (XIII. kép). A bal oldali szárny hossza nincs teljesen megrajzolva, a jobb oldali szárnyhoz, a lépcsőház után további toldásokat eszközöltek.
 
Dr. Bodolla Ferencnek az egykori Jókai utca 15. szám alatt is volt lakóháza, melynek kibővítését 1902 márciusában kérelmezte.
MŰVÉSZETTÖRTÉNETI LEÍRÁS
A szalagtelken, zárt sorú beépítésben álló, U alaprajzú, részben alápincézett, egyemeletes, szecessziós stílusú lakóház mindkét oldalról egy-egy emeletes lakóházzal határos (1. kép).
 
Az öttengelyes, szimmetrikus homlokzat alacsony, sima lábazatát a bal oldali szakaszon utólag csempével burkolták, a második tengelyben pinceszellőzővel (2–3. kép). A földszint falfelületén a nyerstéglával burkolt és a simára vakolt vízszintes sávok váltakoznak. A tengelyeket tagozott keretelésű, egyenes záródású nyílások törik át. A két szélső tengelyben ajtó, a második és negyedik tengelyben kirakat, középen kapunyílás látható (4. kép). A régi nyílászárókat hőszigetelő műanyagra cserélték, az eredeti kapuszárnyak hiányzanak. Mind a jobb, mind a bal oldali két nyílás fölött a közös, téglalap alakú, tagozott keretelésű, mélyített panót fröcskölt vakolatú mezők határolják. A földszintet és az emeletet elválasztó egyszerű övpárkány, valamint az emelet ablaknyílásainak közös könyöklőpárkánya közötti falfelület sima, míg ettől a nyílások záradékvonaláig a falfelület a földszint kiképzésével egyezik meg (6. kép). Az emeletet egyenes záródású, szalagkeretes nyílások tagolják. A középső tengelyben ajtó nyílik az erkélyre (7. kép), a többiben ablak van. Szemöldökükben téglalap és kör alakú fröcskölt vakolatmezők találhatók.
 
A kapunyílás fölött négy gyámkövön erkély nyugszik, a szélsőkön egy-egy bimbódísz csüng (5. kép). A kovácsoltvas erkély mellvédjét az utcára néző oldalon három (8. kép), oldalt pedig egy-egy mező alkotja. Mezőnként a lapos keresztmetszetű vasrúdból kiképzett, tagozott kötegeléssel összekötött elemek az art nouveau hatására hullámzóan áramló vonalak és formák két-két stilizált virágmintát ábrázolnak. Az emelet nyílászárói eredetiek, középen a kétrétegű, kétszárnyú ajtó felülvilágítót kapott, a keretbetétes ajtószárnyak alsó része tömör, felső része üvegezett. A T alakú tokosztóval rendelkező, kétrétegű ablakokat (9. kép) egykor acélredőny védte, mely napjainkban a negyedik tengely ablakán figyelhető jól meg a PATENT PASCHKA és TSA BUDAPEST cégjeggyel együtt (10. kép). Az ablakok téglalap alakú, fröcskölt vakolatú, szalagkeretes szemöldökmezejének felső része szalagpárkánnyá kapcsolódik össze, fölötte a koronázópárkányig terjedő széles falfelületen vakolatba mélyített, ívelt sávok között sgraffitoval kivitelezett török tulipán és szegfű motívumok láthatók (11–12. kép). A néhol lekopott sárga színű utófestés alatt a növényi ornamentika bordó színe is kivehető (13. kép).
 
A lakóház utcai szárnyát nyeregtető fedi, mely az utca felől cseréppel, az udvaron bádoggal fedett. Az épület le van zárva, nem lehet bemenni (14–17. kép). Az udvari szárnyak csak részben vannak meg (18–22. kép). A bal oldali szárnynak csak az utca felőli egyenes része, a jobb oldali szárnynak pedig a lépcsőház előtti szára maradt meg.
BIBLIOGRÁFIA
Marosvásárhely szabad királyi város belterületének eredeti felvételi térképszelvényei. Térképezte 1896–1899-ben Pompéry Elemér okl. mérnök. Hitelesítve: 1899. január 28.
 
CsepreghyAndrás–Csepreghy Henrik: Képeslapon üzen a múlt. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2010.
 
CsepreghyAndrás–Csepreghy Henrik: Üdvözlet Marosvásárhelyről. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2002.
 
Farczády Elek: A marosvásárhelyi református egyházközség élete 1556–1948. Marosvásárhely, 2000.
 
Házszám-jegyzék Marosvásárhely sz. kir. város birtokvalósítási munkálataihoz. I. füzet. 1911. június. Román Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, Kataszteri gyűjtemény, 4352.
 
Román Országos Levéltár Maros Megyei Hivatala, Láni család hagyatéka(Fond familial Lanyi), ifj. Láni Oszkár (Oszkár Lányi jr.), 104. leltár.
 
Man, Ioan Eugen: Târgu-Mureș, istoriaurbană, perioadainterbelică. II. Târgu-Mureș, 2009.
 
Maros-vásárhely sz. kir. város és Maros-Torda vármegye czimtára. Összeállította: Weiszberger Soma. In: Székelyföldi Képes Naptár az 1910. évre. Marosvásárhely, Grünn Sámuel Könyvnyomdája, 1910.
 
Sebestyén Mihály:Időtár II. Marosvásárhely történeti kronológiája 1848-tól 1918-ig. Marosvásárhely, 2010.
 
Román Országos Levéltár Maros Megyei Hivatala, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala (Fondul Primăria Târgu Mureș), Városi Tanács (Consiliul orașului) iratai, 4018/1901; 5073/1901;8587/1901;1932/1902; 3305/1902.
 
Maros-Vásárhely sz. kir. város telekérték-adójának kivetési lajstroma az 1919-ik évre. Maros-Vásárhely sz. kir. város házinyomdája, 1919.
 
Marosvásárhely belterületeinek törzskönyve 1898.